9. Fejezet Nagyon - nagyon - nagyon, eszméletlenül sajnálom, hogy csak most hozunk frisset!!Ezt én írtam(Eni). Tényleg sajnálom,
hogy ennyit kellett várnotok, remélem tetszik majd.
Pussz
(Alice szemszöge)
Hol vannak már ennyi ideig?-tűnődtem magamban. - Az Alice bulira haza kell érniük. Minden pontosan meg van szervezve. Pontról - pontra, percről- percre. Ma van a 652. születésnapom. Igazi Alice-s szervezés alatt áll az egész. Esmetől egy sminkeket, haj formázó eszközöket és kiegészítőket tartalmazó 10 kg-os csomagot kapok. Carlisletól egy " Hogyan sminkeljünk vámpírokat? " című könyvet. (Az ebben találtakat, gyakorolhatnám Emmetten.) Tőle és Rosalietól, pedig egy csodaszép ruhát. Edwardtól, még nem látom milyen ajándékot kapok, de nagyon fogok örülni neki. Jasper, pedig állandóan a hülye szomszéd telek tulajdonosai közelében tartózkodik mostanában, ami mellesleg 10 - 20km-re van innen. A szerelmem megunta, hogy nem tud meglepetést okozni számomra. Az említett "tulajok" , valami furcsa mutáció során, vérfarkassá tudnak változni, az ő jövőjüket nem látom. Egy határ választ el minket. Tulajdonképpen ős ellenségek vagyunk, ezért a határt is csak indokolt esetben léphetjük át. Jasper, pedig a küszöbön táncol. Mindig ott vadászik, vagy valamivel elüti az időt. És ott nem látok semmit. Mintha elveszne a jövője. A farkasok bekavarnak...
Jasper ajándékát illetőleg, legalább lesz egy kis meglepi is.
Végre hazaért. Én pedig a nyakába ugrottam.
- Sziaa!! Jó helyre menekültél...Nem látok veled kapcsolatban semmit. - Mondtam színlelt mérgességgel a hangomban.
- Szia! Ez volt a lényeg! Tudod már kicsit idegesítő, hogy
nem tudok neked meglepetést okozni. Most megtaláltam az "ellenszert". - Ezen mindketten nevettünk.
- Hol vannak a többiek?- Kérdezte, miközben hangjában a kíváncsiság tükröződött.
- Itt vagyunk. - Jött a válasz a lépcsőről, ahonnan épp lerobogott a család. Kivéve Bella és Edward. Ők is biztosan jönnek majd.
- Akkor ne várjunk tovább. Alice, gyere drágám, átadjuk az ajándékokat. - Mondta Esme.
- Jajj, de jó! Úgy fogok örülni nekik. - Ezen a többiek inkább csak elkomorultak, mert nem tudtak meglepni. Kivéve Jaspert. Mindenki átadta az ajándékot és Boldog Születésnapot kívánt.Csak a férjem maradt ki. Magához húzott és két repülő jegyet adott át Yamaica-ra.
- Boldog Szülinapot, Drágám!- Ezután még közelebb húzott magához és megcsókolt...
(Edward szemszöge)
Nem tudtam szabadulni karjai közül. Mintha leblokkoltam volna, nem éreztem semmit. A hátam mögött állt, ezért nem tudtam, hogy ki lehet az. Mi lehet Bellával? Az én kicsi szerelmemmel. Torkom szakadtából kezdtem üvölteni.
- Engedj el!Most azonnal.
- Edyke, te innen nem szabadulsz egyhamar! - Mondta valaki kéjes hangon, de még mindig nem tudtam ki az. Az agyam mintha egy szivacs lenne.
- Most az egyszer hasznodat venném, de mivel Edwardot kedvelem és eléggé elszánt, muszáj lesz elengedned. - Mondta Jane. Még soha nem láttam ilyen kedvesnek. Hisz Volturis, mit is vártam, de ez tényleg jól esett tőle.
- Te - Nekem - Nem - Parancsolsz! Megérteted? - Kiáltotta az ismeretlen. Miközben minden szót erősen kihangsúlyozott.
- Azt majd meglátjuk. - Aztán a kis katona, kínozni kezdte.
- Köszönöm Jane.- Mondtam, őszinte hálával.
Még egy pillantást vetettem a hátam mögé, hogy mégis tudjam, ki az, aki léte végéig imádkozni fog, hogy valahogy meghaljon.
- Tanya, ezt még nagyon megkeserülöd!
(Alice szemszöge)
Egyszer csak szörnyű látomásom támadt. Felix, Bellával a karjaiban fut valahol. A helyszín teljesen homályos. Edward pedig, szenved. Küzd, hogy megmenthesse Bellát. Muszáj segítenünk nekik.
- Na, jó! A bulinak azt hiszem vége. - Mondtam, miközben egy csepp nyugalom sem volt a hangomban.
- Mi történt Alice? Mit láttál? - Kérdezték szinte kórusban a családom tagjai.
- Irány az erdő! Futás! Útközben elmondom!
Bocsi, hogy ilyen rövid lett! Kíváncsi vagyok, hogy ebből mit hoz ki Florsie! Ugyanis a kövi fejit ő írja!
