Csáóóóó!Újra itt Nana!:D Komit vagy véleményt ha lehet!:D Nah pusszancs! :D (megpróbáltam mindegyik szemszögből érzékeltetni a karaktert)Függővég:nem kinyírni,és a kövi feji is az enyém és tanulnom kell úgy,hogy majd talán szombaton lesz friss!


6. fejezet


(Tanya szemszöge)

Már több mint fél éve nem láttuk a Cullen családot.Nekem pedig annyira hiányoztak.Főleg Edward.Igen Edward.Őt egyszerüen nem lehet,nem szeretni.Én egyenesen IMÁDOM!Most jön a szomorú hír,sajna,nem vagyunk egy pár.Ő egyszerűen gyönyörű és én is az vagyok,legalábbis ezt mondják.Szóval nagyon hiányoztak.Így kitaláltam,hogy látogassuk meg őket!Remélem Edward meggondolta magát és végre rájön,hogy mi összeillünk!
Másnap már futottunk is és csak 1 nap kellett,hogy odaérjünk.
A ház közelébe már éreztem egy idegen vámpír szagát.Hmmm...frézia,nem is olyan rossz.Lehet,hogy legközelebb ilyen sampont választok!
Én léptem be először az ajtón,látni akartam végre Edwardot!De nagyon!Tanya Denali Cullen.Nem is olyan rossz...
De amikor épp üdvözölni akartam a Cullenéket,az ajtóban lefagytam.Újszülött vámpír állt előttem.Egy gyönyörű újszülött vámpír.Még Rosalienél is szebb volt.Ez hihetetlen.
Ő értetlenül nézett rám.Nem ismer minket,szóval nagyon az elején lehet.
Aztán leesett,hogy mit keres itt.
Újszülött,gyönyörű,és Edward szabad vagyis csak volt!!Mi az hogy VOLT? De hisz Edward az ENYÉM!CSAKIS AZ ENYÉM!
A düh kezdett bennem elterjedni,és egyre mérgesebb lettem.Hogy jön ez a senkiházi ahhoz,hogy elvegye létem értelmét?!!
A hisztéria szélén álltam
Aztán egy ördögi terv kezdett körvonalazódni bennem
Újszülött,lehet,hogy erősebb,de én tapasztaltabb vagyok,és Edward sehol.
Ha szétszaggatom és elégetem akkor lehet,hogy Edward szomorú lesz,de majd jövök én aki segít neki és akkor minden tökéletes!
Nagyszerű!
-Neeee!-persze Alicevel nem számoltam.
De mindegy már késő,már a szoba közepén voltam és ráugrottam.

(Bella szemszöge)

-Neee-kiáltott fel hirtelen Alice.Ránéztem,de ő a szőke hajú vámpírnőt bámulta.Oda kaptam a tekintetem.Felém tartott.Aztán rám vetette magát.Nem értettem mért,nem tettem ellene semmit,még csak nem is ismer.
Nem volt több időm ezen gondolkodni.Valamit kéne csinálnom is.Elvégre nem akarok meghalni...
Hirtelen hasba rúgtam ő pedig a ház faláig repült.Amikor földet ért,támadó állásba ugrott,de nem engem talált el a rúgásával hanem egy bronzvörös hajú vámpírt.

(Edward szemszöge)

Gyorsabban.Gyorsabban.Gyorsabban.Csak el innen,minél messzebb.Futottam,ahogy eddig még sohasem.
Nem bírtam elviselni a tényt,hogy egy olyan tökéletes lelket elpusztítottam.Mert a szörny amit már régóta próbálok elnyomni,most a felszínre tört.Amíg átváltozott ott voltam,de miután láttam,hogy vége van,kiugrottam az ablakon.Nem bírtam volna a szemébe nézni.Ezek után már nem.
Hirtelen megtorpantam.Határvonal.Nem mehetek tovább.Akkor merre?!Ha eltűnök se szó se beszéd,Esmenek megszakad a szíve.Nem tehetem vele.Aki mindig szeretett és elnézte akármit is csináltam.
Vissza kell mennem.
Igen,és megbeszélni a dolgokat,vagyis inkább Bellával kellene beszélgetnem.
Miközben ezt átgondoltam már haza felé futottam.
Aztán az erdőben ismerős szagok csapták meg az orrom.
Denali klán.
A szag mellé persze a gondolatok is csatlakoztak.
''Mi az,hogy az én Edwardom ezt a senkiházit választotta helyettem.Nem teheti.Hiszen ő az enyém.Csakis az enyém!"-Tanya.
Nem hiszem el,pedig annyiszor elmondtam neki,hogy nekem csak nagyon jó barát és semmi több.
De Emmett gondolatai is megtaláltak engem:
''Nah,végre egy kis csajbunyó.Ki fog nyerni?Bellácska az új erejével,vagy a szipirtyó Tanya a tapasztalatával?Kellett volna fogadnom,tényleg szerintem Jazz belemenne.Ami engem illet én Bellának drukkolok,hiszen a tesóm,az a kérdés,hogy ilyenkor hol a hős szerelmes a mi kis Edykénk?Hallasz Edward,remélem igen mert ha nem az azt jelenti,hogy magamba beszélek.Szóval idetolhatnád azt az észveszejtően gyönyörűségesen fancsali képedet,mielőtt még az új csajszinak baja esik.Nem azért,ha durvábbá fajulna a helyzet leszedném a boszit Belláról,de jobban jönne ki az ha te sietnél a védelmére.Nah jó ez elég nyájas volt''
Igaza volt Emmettnek,sietnem kell.
Hallottam egy nagy csapódást majd a ház fala megremegett.Láttam a gondolatokon keresztül,hogy Tanya csapódott be.Újra Bellának akart támadni,de már velem állt szemben.

Bocsi :( Ez egy kicsit rövid lett.De a kövit igyekszem majd hosszabbra írni. :(

KOMIKAT!CSAK NÉHÁNY SZÓ!KÉRLEK!

Hellóka!Nana vagyok!Itt írok 1x úgyhogy hideg meleg kritikákat KÉREK!Puszi!Jó olvasását!


5. fejezet



Nah,jó nekem ez sok!Ezek most szórakoznak?Lehet,hogy lemaradtam és április elseje van?
És mi az,hogy vámpír lettem?Denevér szárnyak?Ez nem komoly!Nem tudom ki volt az az őrült aki ezt kitalálta de megölöm az biztos,viccnek is rossz,hogy nem láthatom Apát meg Anyát. Igen az én szeleburdi Anyámat!
-Most vicceltek ugye?-kérdeztem,mert tényleg nem hittem el azt amit mondanak.Erre ők összenéztek majd vissza rám.
-Ez nem vicc Bella.-felelte Alice.
Lefagytam.De teljesen.Az agyam pörgött:vámpír,Apa,Anya,vámpír,Apa,Anya...ez a három szó.Semmi több!Ráadásul hol van Edward?Jesszusom, tényleg, Edward!
ATYA
ÚR
ISTEN!!
Beugrott az emlékkép, ahogy ott áll és azt mondja hogy vámpír, aztán a fájdalom,a meghökkentő fájdalom.Utána pedig szó szerint tiszta minden,egyszerűen minden!
-Mi történt?-kérdeztem visszafojtott lélegzettel.
-Ezt inkább a nappaliba beszéljük meg!-mondta Carlisle és elindult lefelé,utána a többiek,csak Alice maradt itt velem.
-Gyere,Bella és majd megérted!-kinyújtotta a kezét én pedig nyúltam érte.-Tudom,hogy a többiek előtt nem merted megkérdezni,de Edward elment,amíg átváltoztál itt volt veled,aztán kiugrott az ablakon.-és húzott tovább lefelé.
A ház gyönyörű volt.Minden ízlésesen berendezve.
A többiek már a nappaliba ültek és engem, vagyis minket vártak.Alice leült a...khm...férje mellé???Legalábbis ezt hallottam.Engem pedig leültetett maga mellé.
-Tehát,Bella mint észre vetted sokkal jobban látsz és hallasz is.Szerintem,csak ezeket volt időd megtapasztalni.-kezdte Carlisle-Ezek mellett halhatatlan vagy és tökéletes és nagyon gyors.Legalábbis az emberek így látnak minket.Természetünkből adólag hívogatjuk magunkhoz a zsákmányunkat.Elméleti esetben az embereket.-Itt lefagytam.Én nem fogok senkit se bántani.Szép is lenne neki esnék Apámnak vagy akár Anyukámnak.-De a mi családunk más életformát választott.Mi állatokkal táplálkozunk.-Itt kisebb agyi kimaradás.-Így nem ölünk embereket.-Agy folyamat visszaáll.-Azért aranybarna a szemünk,azoknak a vámpíroknak akik emberekkel táplálkoznak azoknak vörösen izzik a szemük.Ha kilépünk a napfénybe a bőrünk csillog,ezért nem megyünk sehová, ha süt a nap azt mondjuk hogy túrázunk-Ami igaz is mert vadászunk.Mi megpróbálunk beilleszkedni,és "normálisan" élni.Én a kórházban dolgozok mint főorvos.A vér illata már nem is vonz-elmosolyodott,látva értetlenségem-Sok száz év tapasztalata.Igen,Bella nem öregszünk ezért nézünk ki úgy mint amikor átváltoztunk.Így te is 18 éves maradsz.Örökre.Vannak különleges képességű vámpírok is.Alice a jövőbe lát de a döntéseink alapján ezek a látomások változnak.Jasper érzi azt,hogy mit érzel és egy bizonyos pontig tudja őket manipulálni.Edward pedig gondolat olvasó.Emmett nagyon erős,Esme pedig természet felettien tud szeretni,nekem pedig az önkontrollom jó.Rose pedig igazán hiú.Szerintünk neked is van képességed,mivel Edward nem látott bele a fejedbe.Ez később ki fog derülni.Az első egy év nagyon nehéz,mármint újszülöttként és-de nem tudta befejezni mert Emmett közbeszólt.-
-Meg se kérdeztük,hogy velünk marad-e?
-Veletek maradok!Mármint szeretnék.Nem akarok embereket ölni!
-Rendben.Tehát nagyon nehéz az első év mert újszülött vagy.Nehéz lesz kontrollálni magad.De majd segítünk.Iskolába és emberek közé természetesen nem mész míg nem lesz tökéletes önkontrollod.
-Értem.-és tényleg értettem.Minden egyes szóra emlékszem.Hogy lehet ez?
-Vagy nem.-szólt közbe Jasper.Jah,télleg a képessége.
-Hogy lehet az,hogy minden egyes elhangzott szóra emlékszek?
-Tökéletes memória!-villantott Alice egy 1000 wattos mosolyt rám.Bátortalanul vissza mosolyogtam.
Aztán eszembe jutott Edward.Hol van?Mért ment el?Egyszerre éreztem dühöt és féltést és egy újabb kérdést.
-Hogyan lesz valakiből vámpír?
-Ha megharapja egy vámpír és a méreg elterjed a testében.
-Nem úgy volt,hogy állatokkal táplálkoztok?
-De,igen!
-Akkor Edward mért rontott nekem?
-Vannak kivételek.Edwardnak énekelt a véred és nem tudta legyőzni.De Alice látta a hirtelen elképzelését és Jasper meg Emmett időbe leszedték rólad.
-Ha nem ez történik akkor kiszívja az összes vérem és meghalok, ugye?
-Igen.-felelték egyszerre szemlehajtás közben.
Hálás voltam Jaspernek és Emmettnek,hogy nem hagyták.
-Nem tesz semmit se.-jött a válasz Jaspertől a ki nem mondott érzelmemre.
Kezd elegem lenni abból ,hogy mindent érez.Nem akarom,hogy érezze.
-Mit csináltál Bella?Nem érzek semmit se felőled.
-Én csak eldöntöttem,hogy....-nem tudtam befejezni a mondatot mert Alice felsikkantott mellettem.
-Mi történt Alice?-kérdezte tőle Rosalie,most szólalt meg először amióta itt lent vagyunk.
-Jön a Denali klán.Jön a Denali klán.Jön a Denali klán.-ujjongott örömében.De álljunk csak meg azok kik?
De nem volt időm feltenni a kérdést mert az ajtó kivágódott és 5 gyönyörű vámpír lépett be rajta.

4.fejezet

Bella ,az új Cullen

(Bella szemszöge)

Égtem belülről,azt hittem ez a pokol vagy mégsem ,ez rosszab mint a pokol.Ha az akkor pedig ,hogy kerültem ide??? Szenvedtem már vagy hét napja.unalmamba már a 132154237945278536-nél tartottam ,amikor egy nagyott dobbant bennem valami aztán leállt .Nem tudtam rájönni melyik testrészem volt,azt hittem most fogok eljutni a menyországba, roszabb esetben a pokolba.De aztán érzeni kezdtem a testrészeimet aztán már az égés is elmúlt,aztán megszólalt valaki melletem, furcsállotam mivel olyan élesen és olyan tisztán hallottam.De hol vagyok????Kórházban??És mi történt velem??

-Bella.....Bella hallasz???Ha tudod akkor légyszives fogd meg a kezemet!

Nem tudtam ki ő és miért kéri? De azért teljesítettem a kérését!

-Carlisle!Gyere gyorsan Bella ébredezik!-mondta az idegen,bár anniyra nem is volt idegen ,olyan ismerősen csengett a hangja.

-Mi van Edward??Mi történt????Alice nem látott semmit!-mondta Carlisle

Na máris két ismerős név, Edward és Alice Cullen.Mintha Carlislet is hallottam volna.Már tudom ő ,az aki örökbefogadó apjuk.Ő orvos , nah megnyugodtam jó kezekben vagyok!

-Végre ,Végre átváltozott !Éljen!-sipítozott egy női hang .Szerintem Alice lehetett.

-Nyugi Alice mindjárt már csak egy - két perc és kinyitja a szemeit.-mondta az "orvosom".

-Jasper,nyugtasd le a felséged!-mondta Edward.

Feleség??Itt valami nem stimmel.Hogy házasdohatott volna két tinédzser??

Gonodltam kipróbálom és kinyitom a szememet.És láttam.Felettem 3-an voltak,milyen élesen láttam.Minden arcvonásukat és minden porszemet láttam.Nagyon sokat hallotam.Mintha azt is hallotam volna ,hogy valaki az erdőben rálépett egy faágra.Lent is beszélgettek valmiről.

-Mit csináljunk vele???El kell vinnünk innen és Edwardot is vissza kéne hozni.-mondta egy női hang,de nem Alice volt, az ő hangjában volt valami megvetés.

-Rosalie, a haragod és a gyűlöleted egyszerűen szörnyű, nem bírom.-mondta valaki és már csak anniyt hallottam ,hogy valaki becsukja maga mögött az ajtót.Ekkor feleszméltem és 5 ragyogó aranysárga szempár nézett rám.

-Úgy hiszem ,el kéne magyaráznunk Bellának a dolgokat!-mondta Carlisle

-Én is úgy hiszem ,jó lesz ha a kiscsja megtudja az igazságot!-mondta egy fiú ,olyan mackós kinézete volt .Már láttam a suliba.Hogy is hívják?emmot,emmed ,emett ..nah megvan Emmett Cullen.

-Hol vagyok?És miért látok és hallok ilyen jól???MI lettem ??Bediliztem??Elmegyógy intézetbe vagyok????-mondtam , de ez nem az én hangom volt.

-Reméljük nem annak nevezed ezt a helyet, de ha akarod odaküldhetünk-Mondta Emmett.Ezt Rosalie egy jó nagy taslival díjazta.

-Nem Bella, a Cullen villába vagy és vámír lettél, tudom nehéz elhinni , de sajnos ez van.Mi csak annyit tudunk tenni, hogy elmagyarázzzunk h mit értünk a vámpír szó alatt és hogy ennek milyen veszélyei vannak...pl.: nem találkozhatsz emberekkel......-mondta volna még tovább ,de én a szavába vágtam.Ezt a mondatot nem akartam elhinni.

-És akkor mi lesz az apámmal??Soha többé nem láthatom??Mit mondtatok neki , hol vagyok?

-Bella , apád úgy tudja , hogy....hogy ...meghaltál.Fel kellet hívnunk-mondta Alice szomorúan

(Charlie szemszöge)

Bellának már rég itthon kéne lennie. Senki, sem tudja hol van.

De akkor csörgött a telefon.

-Haló!Itt Dr.Carlisle Cullen , Belláról lenne szó!

-Igen, mi van a lányommal??Megsérült ??Kórházban van?

-Nem , nincs kórházban. Itt van a Cullen házban. Kérem jöjjön ide!

-Oké ,mindjárt indulok.

-Köszönöm , várjuk.

Annyira siettem, hogy negyed óra mulva ott voltam. De csak 6-an voltak.Bella sehol.

-Hol van a lányom??-mondtam kétségbeesetten.

-Ekkor odajött hozzám a doktor felesége és azt mondta:

-Tudom ,hogy ez most fájni fog magának ,de Bella súlyos beteg.Elkapott egy Dél-Amerikai vírust.Ezért is ápoljuk itthon.

-Most azonnal látni akarom a lányomat!-mondtam és már rohantam is volna fel a lépcsőn amikor 4 erős kéz megragadott.

-Sajnálom Charlie ,de csak a mi felügyeletünkkkel mehetsz fel.

-Egyedül is meg tudom nézni, nem érdekel ,hogy elkapom vagy sem.

-Akkor menjünk-szólt Carlisle

Mikor beléptem a szobába szörnyű látvány fogadott.Az én kicsi lányom tele volt infúzióval és különböző csövekkel.

-Bella-szóltam és lerogytam az ágy mellé.Ekkor egy nevetést hallotam,majd a nevetést egy éles Áúú követt és egy nagy durranás.Elkapott a sírógörcs, de nem sírhattam nem mutathatom a lányomnak , hogy gyenge vagyok.Erősnek kell lennem. Arra gondoltam ,hogy majd boldogan viszem haza innen az én kicsi lányomat.

-Már nincs remény Charlie! Bár még van életjele de ,nem hiszem ,hogy felépül!

-Még van remény!Én hiszem ,hogy van remény!

Szegény Esme nem bírta tovább és zokogni kezdett,Aliccal egyetemben.

-Most elmennék, köszönöm ,hogy eljöhettem.

-Szívesen.

Még mondtak valamit , de én már nem bírtam tovább .El kellett mennem.

3 nap múlva

Minden nap elmentem a lányomhoz, mikor éppen indulni akartam , csörgött a telfonom. És közölték velem a legszörnyűbb hírt a világon.Bella meghalt.Ezen a ponton én sem bírtam tovább és hangos zokogásba törtem ki.

3. Fejezet- A "végzet" napja

3. fejezet

Sziasztok!! Eni vagyok! =) A blog másik szerkesztője. Ezen a blogon az első irományom. =D Remélem tetszeni fog nektek.

A „végzet” napja!

(Edward szemszöge)

Nem bírtam tovább. A vére illata csillapíthatatlanul hívogatott magához. A méreg égette a torkomat. Ki kellett mennem a teremből. Semmire nem figyeltem csak mentem , azt sem tudom, hogy emberi tempóban haladtam-e. A hatás még mindig nem csillapult. Nem bírok ellenállni. Vissza kell mennem. Talán ott van még. -„Ne tedd Edward.” – suttogta az a bizonyos belső hang, ő volt az angyal. „Mi baj lehetne belőle Ed, ez csak egy lány, nem bírod.”- igen igaza van. Tudom ő az ördög, de hisz én sem vagyok jobb…Nem bírom tovább. Rávettem magam. Megkeresem. Elindultam a biológia terem felé. Ott találtam Bellát. A többiek szálingóztak kifelé. Szóltam az „áldozatomnak”, hogy várjon, hadd beszéljek vele.

-Bella, kérlek maradj még.- furcsán nézett rám, de talán meg tudtam győzni – Bocsáss meg, nem volt alkalmam bemutatkozni! Edward Cullen vagyok. A szakmám: vámpír!!!

-Szia! Semmi baj! Mi az nálatok ma ünneplik a bolondok napját?

-Te nem félsz tőlem?

- Nem, mivel vámpírok nem léteznek…

- Tényleg??..- ezzel rávetettem magam. Gyengéden fogtam meg az állát és utat engedtem magamnak a nyaka felé. Belemélyesztettem a fogaim. Teljesen kikeltem magamból. Nem tudtam ellenállni. Vérének íze csillapította a vérszomjam. Soha nem éreztem még ilyen jó ízt a számban. Nem tudtam leállni. Meg fogom ölni. Nem, nem tehetem. De nem tudok leállni. Csak arra lettem figyelmes, hogy négy erős kéz tart vissza és két aranybarna szempárral nézek farkasszemet, aki azt mondta:

-Edward állj le. Én láttalak titeket. Kéz a kézben sétáltatok egy gyönyörű réten. Neked ő a végzeted, neki pedig te vagy. Ti egymásnak vagytok teremtve. Ő is közénk való lesz. –Mondta izgága, jövőbelátó húgom, Alice, aki most inkább egy aggódó lánynak látszott.

Ne mit tettem? Olyanná tettem egy lányt, amilyen én vagyok. Egy szívtelen szörnyeteggé. Én szeretem őt. Még soha nem éreztem ilyet.

-Mi van ha ő nem akar ilyen lenni? Mit tettem? Ez vagyok én, egy szörny.

-Nem, te nem vagy szörny, csak nem tudtál ellenállni.

- Éppen ez az. Elvettem az életét.

-De én láttam. Ti együtt lesztek

-Ezt intézzétek el később, ami megtörtént, az megtörtént. Szólok Carlislenak mielőtt nem lesz késő. –Mondta Jasper.

-Na, skacok mit drámáztok? Lesz egy új vadcsaj a csapatba. –höhö, röhögött Emett, a testvérem, aki mindenben a viccet látja. – nah ez egy kicsit erős volt. Sorry tesó. De mekkora már, jön egy új csaj, jön egy új csaj…..-és így ment el. Ketten maradtunk Alicevel. Megfigtam Bellát, kiugrottam az ablakon és futottam ahogy bírtam. Mire hazaértem Carlisle és Esme a nevelőszüleim előkészítettek mindent. Bellát letettem egy ágyra és elhatároztam, hogy addig nem mozdulok mellőle, amíg át nem változik és elmondom neki az igazságot.

Több napig ültem mellette, mire végre felébredt!

2.fejezet

Az első találkozás, de nem az utolsó

(Bella szemszöge)

Már háromnegyed 8 van,el fogok késni......Ha nem jött volna föl apám akkor szerintem délig aludtam volna. Már a kocsimban ülök, egy merci .Anyától kaptam 17.születésnapomra,jah meg persze azért mert lettetem a KRESZ viszgát.Azt mondta itt fog várni apámnál.Beértem a suliba,és jötta a hideg zuhany.Mindenkinek régi chevije vagy trabantja volt...A régi sulimban majdnem az egész iskolának ferrarija vagy valami külföldi márkájú ,nagyon híres kocsija volt.Mikor kiszálltam az autóból mindenki megbámult.Nem foglalkoztam velük.

-Szija!Te biztos Isabella vagy-szólított meg egy lány- Engem Elizabethnek hívnak

-Szija!Örülök, hogy megismertelek!De barátoknka inkább Bella vagyok-mondtam

-Te a rendőrfőnök lánya vagy igaz??Milyen órád lesz??

-Igen az vagyok, és bioszom lesz.Neked?

-Nekem sajna töri-mondta-De majd az ebédlőbe találkozunk.Szólíts inkább Lizának-mosolygott és elment arra amerre szerintem a történelem terem található.Becsöngettek, és én még mindig nem tudom,hogy merre vna a termem.

-Szija!A biosz termet keresed?

-Igen azt.Honann tudtad?

-Megérzés -mondta mosolyogva

-Szija, engem bellának hívnak, Isabella Swan

-Engem meg Alicnek, Alice Cullenek , ha már ilyen James Bondosra vetted a figurát.

Ezen jót nevetttünk mindketten és elmentünk külün-külön az óráinkra.Már egy 10 perce ment az óra biztos.

-Köszönöm,hogy befárdat az órámra Miss Swan!-mondta a biosz tanárom

-Elnézést ,csak eltévedtem,tudja ez az első napom-mondtam mentegetőzve

-Rendben.akkor kérem mutatkozzon be!

Oké,mondtam,de fogalmam sem volt,hogy kezdjem-Isabella Marie Swan vagyok, és Skóciában laktama szüleimmel és most költöztem vissza apámhoz.Hát ennyi lenne.........

-Köszönöm,és most kérlek ülj le!Mr.Cullen mellet épp van egy üres hely.

Ekkor a Cullen gyerek arcáról lehervadt a vigyor és befogta az orrát mikor leültem.Mosakodtam reggel azt hiszem...bár annyira siettem reggel ,hogy..nem biztos ,hogy fürödtem.Míg ezen az eszmecserémet lefolytattam magamban elment az óra.

Mire feleszméltem addigra a fiú már nem volt melletem.Nah,mindegy nem érdekel ha ő íyg viszonyul hozzám akkor én is így fogok hozzá!-gonodoltam magamban.

(Edward szemszöge)

Alice egész nap kersett valamit..vgay valakit.Egyfolytába a folyósókat járta.Egy pillanatban amikor nem koncentrált eléggé elfogtam egy látomásfoszlányt.

Egy lány sétált velem Velem????????hú.....egy réten és boldogok voltunk aranyságra írisze csak úgy perszelt.Éa akkor....akkor megcsókolt ,úgy látszik ő lesz a "csajom".

-Edward Cullen ,hogy merted????-kiáltozta hugom ,persze mindenki felénk fordul ,Valyon már megin mit csinálnak a flúgos Cullenek??

-Ebbe talánk engem is be kellet volna avatnod-kiabáltam vissza-De ezt egy nyugalmasabb helyen kéne megbeszélnünk-mondtam és ő biccentett egyet a fejével.Kiérteünk a suliból és persze megin elkezdte a prédikációt,nincs jogod belemászni..........

-Nincs jogod belemészni a fejembe, Edward Cullen-mondta magából kikelve.Az én mindig életvidám,kedves Alicem most válogatott sértéseket vága fejemhez.....változnak az idők.

-Alice,ezt haggyuk abba,ez senkinek nem jó.Nah most mondd el ,hogy ki volt az a lány??

-Ezt majd megtudod,nem mindig jó ,hogy tudod a jövőd.-miután elmondta ls félig-meddig lenyugodott fogta magát és befutott a fák közé engem meg ott hagyott,a tudatlanságba.Visszamentema suliba, beültem az órámra, biosz volt,Az első 10 perc unalmasan telt mint mindig és aztán megérzetem valamit avlamit ami nagyon is kaparta a torkomat,egy illatott,egy lány illatát.És akkor belépett ,ez volt az a lány Alice látomásába,de...de....de ember volt...ez meg ,hogy lehet??Ki fogja átváltoztatani??Talán mi,mivel a vegtáriánusokhoz hasonlóan aranysárga volt a szeme,és ekkor elhangzott aza mondat ami megváltoztatta alány életét....

-Köszönöm,és most kérle ülj le , Mr.Cullne mellet van épp egy üres hely!

És már csak azt vettem észre,hogy ott ül melletem.Valyon mikor lesz vámpír??és mikor lesz az én..én barátnőm avgy hogy is nevezzem,mivela vámpíroknál a szerelem egészen máshogy megy mint az embereknél.Ránéztem az órámra 30 másdperc és kicsöngettek10..9..8..7..6..5..4..3..2..1..és zero, kiviharoztam a teremből, az iskolából és a házunk irányába fordultam.

1. fejezet


Egy elfecsérelt nap az örökkévalóságból

(Edward szemszöge)

-Alice siess már! Nem érünk rá egész nap!- kiabáltam drága, pöttöm, kobold húgomnak
Ma túlságosan is be van zsongva. Valamit láthatott, mivel már 3 hete csak a Beatles számokat játszik le a fejében.
- Mindjárt kész vagyok!Egy nőnek több idő kell az elkészüléshez!na hadd nézzelek,hogy öltöztél fel?- mondta és már tancolt is le a lépcsőn- Edward ,ez ………….- Nézett végig a ruhámon,ma egyedül öltöztem,vagy is inkább Alice divat tippjei nélkül. Egy farmernadrág egy „Beach Hawai „feliratú pólóval.- szörnyű… ezt gyorsan le kell venned. Mire nem jó egy rendes hugica, ott van a mai naphoz illő ruhakollekció az ágyadon-, mondta. Emett és Jasper persze szétröhögték a fejüket.
- Fiúk,azt hiszem rátok is férne egy két divattipp.- mondta Alice ,de én ezt már csak fél füllel hallottam,mivel felmentem h felvegyem „a mai naphoz illő ruhakollekciót”.

(Bella szemszöge)

Újra apámnál. Már 3 éve, hogy nem láttam. Kicsit hiányzott, de ő se nagyon erőltette meg magát, egy képeslapot sem küldött vagy esetleg egy sms-sel is beértem volna. Megérkeztünk, újra Forksban vagyok. Sok barátom van, el kéne mennem meglátogatni őket. Először Jacob-hoz fogok menni, döntöttem el magamban.
- Szia kicsim, annyira hiányoztál!- mondta Charlie.
- Nekem is Cha… apu!-mindig eltévesztem…
- A szokásos szobád lesz… úgy gondoltam. .de ha az enyémet kéred , mert az ugye nagyobb.. akkor semmi……- mondta
- Nem nekem tökéletes lesz!- a „régi szobám”, mondtam magamban
- Anyáddal úgy beszéltük, hogy ide fogsz járnia a Gimibe. Remélem tetszeni fog-mondta mosolyogva.
- Oké, de most lepihennék, elég késő van meg kifárasztott ez a sok repülés- hát igen, Skóciából egészen Amerikáig repülni elég húzós.
- Rendben, jó éjszakát!- mondta és már le is ült a tévé előtti kanapéra, hogy baseballt nézhessen.
Beléptem a szobámba, nem hittem a szememnek. Ki volt takarítva. Biztos nem ő volt., ahhoz túl alapos munka. De nem is foglalkoztam vele többet, annyira fáradt voltam, hogy ruhástul befeküdtem az ágyba és pár percen belül elnyomott az álom.

Előszó!!:)

Ez a történet is Edward és Bella szerelmének nehézségeiről szól. Csak, hogy Edwardon eluralkodnak a vámpír ösztönök, és sajnos ennek Bella szívja meg a levét… vagyis Edward Belláét. De szerencsére Alice még idejében „meglátja”.És itt kezdődnek a bonyodalmak.