3. Fejezet- A "végzet" napja

3. fejezet

Sziasztok!! Eni vagyok! =) A blog másik szerkesztője. Ezen a blogon az első irományom. =D Remélem tetszeni fog nektek.

A „végzet” napja!

(Edward szemszöge)

Nem bírtam tovább. A vére illata csillapíthatatlanul hívogatott magához. A méreg égette a torkomat. Ki kellett mennem a teremből. Semmire nem figyeltem csak mentem , azt sem tudom, hogy emberi tempóban haladtam-e. A hatás még mindig nem csillapult. Nem bírok ellenállni. Vissza kell mennem. Talán ott van még. -„Ne tedd Edward.” – suttogta az a bizonyos belső hang, ő volt az angyal. „Mi baj lehetne belőle Ed, ez csak egy lány, nem bírod.”- igen igaza van. Tudom ő az ördög, de hisz én sem vagyok jobb…Nem bírom tovább. Rávettem magam. Megkeresem. Elindultam a biológia terem felé. Ott találtam Bellát. A többiek szálingóztak kifelé. Szóltam az „áldozatomnak”, hogy várjon, hadd beszéljek vele.

-Bella, kérlek maradj még.- furcsán nézett rám, de talán meg tudtam győzni – Bocsáss meg, nem volt alkalmam bemutatkozni! Edward Cullen vagyok. A szakmám: vámpír!!!

-Szia! Semmi baj! Mi az nálatok ma ünneplik a bolondok napját?

-Te nem félsz tőlem?

- Nem, mivel vámpírok nem léteznek…

- Tényleg??..- ezzel rávetettem magam. Gyengéden fogtam meg az állát és utat engedtem magamnak a nyaka felé. Belemélyesztettem a fogaim. Teljesen kikeltem magamból. Nem tudtam ellenállni. Vérének íze csillapította a vérszomjam. Soha nem éreztem még ilyen jó ízt a számban. Nem tudtam leállni. Meg fogom ölni. Nem, nem tehetem. De nem tudok leállni. Csak arra lettem figyelmes, hogy négy erős kéz tart vissza és két aranybarna szempárral nézek farkasszemet, aki azt mondta:

-Edward állj le. Én láttalak titeket. Kéz a kézben sétáltatok egy gyönyörű réten. Neked ő a végzeted, neki pedig te vagy. Ti egymásnak vagytok teremtve. Ő is közénk való lesz. –Mondta izgága, jövőbelátó húgom, Alice, aki most inkább egy aggódó lánynak látszott.

Ne mit tettem? Olyanná tettem egy lányt, amilyen én vagyok. Egy szívtelen szörnyeteggé. Én szeretem őt. Még soha nem éreztem ilyet.

-Mi van ha ő nem akar ilyen lenni? Mit tettem? Ez vagyok én, egy szörny.

-Nem, te nem vagy szörny, csak nem tudtál ellenállni.

- Éppen ez az. Elvettem az életét.

-De én láttam. Ti együtt lesztek

-Ezt intézzétek el később, ami megtörtént, az megtörtént. Szólok Carlislenak mielőtt nem lesz késő. –Mondta Jasper.

-Na, skacok mit drámáztok? Lesz egy új vadcsaj a csapatba. –höhö, röhögött Emett, a testvérem, aki mindenben a viccet látja. – nah ez egy kicsit erős volt. Sorry tesó. De mekkora már, jön egy új csaj, jön egy új csaj…..-és így ment el. Ketten maradtunk Alicevel. Megfigtam Bellát, kiugrottam az ablakon és futottam ahogy bírtam. Mire hazaértem Carlisle és Esme a nevelőszüleim előkészítettek mindent. Bellát letettem egy ágyra és elhatároztam, hogy addig nem mozdulok mellőle, amíg át nem változik és elmondom neki az igazságot.

Több napig ültem mellette, mire végre felébredt!