7. fejezet

Nah az egész feji!
Előbb terveztem csak beugrott még néhány ötlet!
Nem tom mit hoznak ki ebből a csajok!:D
Nah jó olvasást!

(Tanya szemszöge)

Nah, ne!Ezt nem hiszem el!Mi az,hogy ezt a kis senkiházit védi?Ez csakis egy tévedés lehet!Sőt, biztos , hogy az!Nem védheti őt, helyettem!Hisz én vagyok a tökéletes pár Edward számára!És nem az a kis...izzé, szóval egy a lényeg : nem ő az igazi szerelme. HANEM ÉN!Csakis,kizárólag ÉN!Nem engedhetem!Valamit tennem kell!Engem kell, hogy szeressen!
Erre ő mit csinál?Közénk áll.Az még semmi, de az már valami, sőt nagyon is sok, hogy ő elé áll és nem elém!
Nah asszem bediliztem.Ismétlem magam!Tanya állítsd le magad!Most azonnal!Magamba beszélek.Száz, hogy diliházba kerülök, ha így folytatom!
-Edward, mit csinálsz?-kérdeztem, lehet, hogy egy kicsit hisztérikusan
-Megakadályozom, hogy bántsd Bellát!-ááh szóval neve is van.
-De mért őt véded?
-Mert ő már a család tagja!-Hogy mi??Nah ne!Akkor tényleg Edward őt választotta?!
-Tessék?
-Jól hallottad Tanya.Ő már a család tagja, és ha jól tudom, te támadtál rá,semmi előjel nélkül,ő pedig csak védekezett-nem tudtam mit mondjak erre.Végül is igaza van.
-Azért támadtam rá, mert azt hittem a párod.
-Hinni a templomban kell, Tanya!És ha jól tudom te nem jársz oda!Szóval először megkérdezhetted volna.-mondta szemrehányóan, s közben felegyenesedett védekező állásából.
-Sajnálom.-mondtam, lehajtott fejjel.Annyira azért nem, de hát a látszat...
-Persze,Tanya, persze.Ha nem lennék gondolatolvasó akkor sem hinném el azt amit mondtál az előbb.Mindenki ismer!Add fel!
-De Edward, szeretlek, és én vagyok a tökéletes pár a számodra!Ezt mindenki tudja!
-Tanya-itt sóhajtott-sohasem szerettelek és nem is foglak.És ha valaki azt mondaná, hogy mi egymásnak lettünk teremtve,akkor sem hinném el.
-Kedves Denaliak, tudjátok nem épp jókor jöttetek.Bellánál nem rég fejeződött be az átváltozás.Tisztáztunk pár dolgot.De még vadászni sem voltunk.Mindig szívesen látunk titeket de ez nem a legjobb időzítés.-mondta Carlisle.Tárgyilagos volt, mint mindig.Egyébként nevetett ő valaha?Tiszta unalmas vámpír lehet.Erre Edwardból egy mély morgás tört fel .Hát persze ő tiszteli és fel néz rá.
-Carlisle,barátom.Megértünk titeket.Üdvözlünk a mi világunkba Bella!-szólt apám.A vámpír csajszi csak bólintott.-Akkor mi most elmegyünk, majd meglátogatunk titeket-rá nézett az újszülöttre-Úgy egy év múlva.
-Köszönjük.Viszlát!-én maradni akarok!Vagy Ed is velünk jön!De Irina megfogott és kitolt az ajtón
-Good Bye! Tányácska-Emmet ezért még számolunk.De lesz fontosabb dolgom is 1 év múlva, vagy lehet,hogy véletlen idetévedek majd.De kifogom találni.
Ezt a csatát megnyerted Bella de a háborút nem fogod!


(Bella szemszöge)

-Edy fiú!Nálad minden fordítva működik?Nem a fiúk udvarolnak a lányoknak,s nem fordítva?Meg neked kellett volna először szerelmet vallani?Hát Edyke ez nem jött össze.De csak úgy megsúgom-és nem hiszem el,tényleg lehalkította a hangját, mintha nem hallanánk-egy tanács:Bella a húgom és szerintem összejöttök majd,ha el nem baltázod.Szóval adhatok tanácsokat.Jah és Húgi!Felvilágosítást is tartok-és rám kacsintott.
Elindultam a kanapé felé a többiek követtek.
A következő pár órában elmagyarázták a vámpír dolgokat és kiderült,hogy vannak tehetséges vámpírok is:Edward:gondolat olvasás,Alice:jövőbelátás,Jasper:érzelem manó,én neveztem el így.
Rávilágítottak, hogy nekem is van "ajándékom" csak még nem jöttek rá, hogy mi az.Azért .Jah, és ezek a Denaliak pedig a család barátai.Persze rám támad és akkor családtagként nézzek rá ,nah ne már.Felvilágosítottak a Volturi jelentőségéről.Valamint elmesélték mindenki történetét.Együtt nevettem és sírtam velük persze csak elméletbe.Mivel már könnyeim sincsenek...
-Bella ideje lenne ,hogy elmenj vadászni!
-De én... - tátogtam, nem tudtam mit mondani.Fogalmam sem volt róla,hogyan kell "vadászni" vagy mi.Ha elrontom?!Első alkalommal lebőgök az új család tagjaim előtt.
Aztán Emmettből kitört a nevetés vagyis a röhögés.
-Komolyan, csajszi, ha nem tudnám, hogy nincs szükséged levegőre, azt hinném nem kapsz levegőt. -Már a hasát fogta.
-Én nem tudom, hogy kell- suttogtam
-Figyelj, Bella, ez ösztönös, majd meglátod.-Könnyű azt mondani.Ahogy megtudtam néhány vagy épp egy évszázados gyakorlás után.
-Nem fog menni
-Dehogy nem!Gyere!-megfogta a kezem és elkezdett kifelé húzni.Izzott a levegő körülöttünk.Pattogtak a szikrák.Vámpír létem óta tökéletesen láttam őt és mint a látásom ő is tökéletes volt.Tanyának azt mondta nem vagyok a barátnője.Igaza van.De azt nem mondta senki sem,hogy nem is lehetek.Majd kérek segítséget Alicetól és Rosetól a jobb kinézetem végett.
Beértünk az erdőbe
-Bella az igaz, hogy gondolat olvasó vagyok.De amíg ember voltál addig sem tudtam a gondolataidban olvasni, és amióta olyan vagy mint én még mindig nem.Alice és Jasper sem érez felőled semmit sem.-nem sok időm volt ezzel foglalkozni.Megcsapta az orrom egy illat.Sok féle állatot éreztem: oroszlán,medve,őz.De volt ott valami,valami ami sokkal finomabbnak ígérkezett.Ösztönösen cselekedtem.Nem az agyam szerint.Tudtam,hogy nem állatra támadok, biztos voltam benne.





(2 órával később, a Cullen villában,nappali)

-El kell mennem!!Jó messzire!-már kiabáltam
-Bella,figyelj!Nem mész sehova!Akárkivel előfordul az ilyesmi!De te fogalmam sincs,hogy hogyan de megáltad!Elég érdekes!-gondolkozott el Carlisle.Hogy tud ilyen nyugodt maradni.amikor majdnem lebuktattam őket?!
-Én ezt nem értem...
-Húgi!Nincs semmi gáz!Nyugi van. Mi hibáztunk.Nem voltunk elég figyelmesek.Ha felmérjük,hogy vannak ott emberek is,akkor nem történik meg.Te meg mint újszülött rátámadtál.Érthető.De amikor Edy megfogott és elkezdett húzni, rájöttél,hogy nem helyes amit csinálsz és leálltál.Őszintén?Büszke vagyok rád.Mert nagy dolog volt az amit véghez vittél.Aztán amikor felkiáltottál azt hittem megtörtént köztetek,megjegyezném az lett volna a kedvenc napom-aztán kapott Rosetól egy szúrós pillantást-persze Rose csak a 163 esküvő után.Nah szóval,de nem történt meg csak egy ártatlan csók volt.Most meg?Te a lépcsőn ordibálsz,Edy fiú meg tőled a legtávolabb foglal helyet.-és igaza volt.Így történt.Az a jobb illat emberé volt.Rátámadtam,de amikor éreztem egy húzást hátulról,észbe kaptam.Csakhogy,akkora lendületem volt,hogy Edwardnak csapódtam.Nagyon közel volt,túlságosan közel és megcsókoltam.Neki is tetszett a helyzet mert viszonozta.Felemelő érzés volt.Mintha otthonra leltem volna.Aztán jött Emmett és Jasper a sikoltásra hivatkozva(akkor volt amikor rájöttem,hogy embert akartam ölni)Aztán haza jöttünk.Azóta győzködnek ,hogy nem kell elmennem,mert büszkék rám,hogy megtudtam állni,hát én nem.
-Oké nem megyek el.De ha megbocsájtotok...-választ nem várva mentem a szobámba.Becsaptam az ajtót és rákulcsoltam.Felesleges volt,de megszokás.Elterültem a nagy franciaágyamon.
A szobám gyönyörű volt.Még csak most volt időm megnézni.
A piros dominált a különböző árnyalataival.
Alice rendezte be.Látszik!De jó lett!Nagyon.El ne felejtsem megköszönni.
Volt még 2 ajtó.A jobb oldali a fürdőszobába vezetett.
Jó nagy kád!Ez tetszik!Vagyis ez is!
A 2. ajtó a gardróbhoz vezetett.
A hatalmasabbnál is hatalmasabb volt!A ruhamennyiségről ne is beszéljünk!
Visszadőltem az ágyra.
Vámpír lettem.Oké
Beleszerettem Edwardba.Oké
Ő nem szeret.Ez már nem oké.
El fogom felejteni az emberi emlékeimet.Ez nem oké de azért elviselem.
Majdnem megöltem egy embert.Nah ez végképp nem oké!
Aztán lépteket hallottam.Mindenkinek különböző.Tudtam,hogy ez kié.
-Bella!Beszélhetnénk?Pár dologról?És nem csak a maira értem.

A kövit ahogy megtudtam Eni írja!
Kivi vok mit hoz ki ebből!


KOMIKAT!