8. fejezet

Sziasztok! Újra visszatértem! =)

Remélem tetszik majd a feji!! Na, nyomás olvasni!! =)

8.fejezet

( Edward szemszöge)

- Persze, mond csak. - mondta, kedvesen a szerelmem. Igen. Szerelmem. Furcsa kimondani ezt a szót. Szeretet. Szerető. Szerethető. Nem! Egyik sem. Ő maga a Szerelem! Érzem! Izzik körülöttünk a levegő! Mindent meg tennék érte. Bármit, bármi áron. Mindent, vele akarok csinálni! Mindent! De ezek csak álmok! Álmok....Amelyekben nincs remény! Bella nem szeret engem. Legalábbis nem mutatja ki. Nem tudok olvasni a gondolataiban. Nem látok bele a fejébe. Mint egy üres lap. Amire nem festi ki csodás, színes érzelmeit. Jasper sem érez felőle semmit. Mintha egy buborékban élne. Ami elzárja őt a képességektől, de én így szeretem.

- Edward! Mit szeretnél mondani? - kérdezte, türelmetlenül.

- Ne haragudj! Csak elkalandoztam egy kicsit.

- Értem! Semmi baj. De miről akarsz beszélni? Hiszen, látom rajtad, hogy te félsz. Nyugodj meg! Mond csak, nem lesz semmi baj. - Igaza volt! Soha nem féltem még ennyire. El kell mondanom Bellának, hogy szeretem Őt!

- Tudod Bella! Én....- De nem tudtam befejezni. Kopogtattak az ajtón.

- Bejöhetek galambok? - Röhögött Emmett. Ezt kétszeresen fogja visszakapni.

- Gyere! - Mondtam mérgesen. Bella pedig rám nézett és elmosolyodott.

- Emmett te tényleg az időzítésben vagy a világon a legjobb.....- Nevettünk mindhárman.

- Mit zavartam meg? Basszus, lent hagytam a kamerát... Pedig az elsőt meg kellett volna örökíteni... Tudod, Bella ez a vámpíroknál sokkal jobb, mert.... - Emmett Cullen véged van. üvöltöttem, gondolatban és elképzeltem az édes bosszút.

- Emmett kifelé! - Mondta, most már Bella.

- Pedig én szívesen tartanák nektek felvilágosítást...

- KIFELÉ! - üvöltöttük mindketten.

- Most, hogy Micimackó magunkra hagyott, elmondhatnád, amibe belekezdtél.

- Hallottam! - Kiáltotta az említett személy.

- Ne törődj vele! Mi lenne ha ezt nem itt beszélnénk meg? Van egy gyönyörű hely, ahová elvinnélek. Ott mindent elmondok! Ígérem.

- Akkor induljunk, mert már nagyon kíváncsi vagyok! - Mondta, őszintén.

A rétre vittem. A hely, ami mindig nyugalommal tölt el. Ide jövök, ha valami a szívemet nyomja. Itt lábalok ki a bajokból. És ez az a hely, ami bizalmat ad nekem.

- Most már, tényleg nagyon várom a válaszod.

- Nem tudom, hogyan fogadod majd ezt a dolgot. Milyenek az érzéseid? Mit gondolsz rólam? De egy dologban biztos vagyok. Én szeretlek! - Végre kimondtam, amit érzek. El kellett mondanom. Lehet, hogy Bella másképp érez, de tudnia kell mi nyomja a szívem.

- Itt minden olyan gyönyörű! Ez meseszép. Mintha álmodnék. Amint, megláttalak. Már az első pillanatban beléd szerettem. - Elmondhatatlan érzés. Amikor két ember szereti egymást és senki nem állhat közéjük. Mindent megtennének egymásért.

Nem lehet szavakba önteni. Közelebb mentem Bellához. Karjaimba vettem őt. Lágyan értem hozzá, ő is akarta. Megcsókoltam őt. És visszacsókolt. Még jobb érzés volt. Nem lehet semmihez sem hasonlítani.

- Szeretlek Edward! - Suttogta miközben, lágyan öleltük át egymást és ajkaink eggyé váltak.

- Szeretlek Bella! - Csak néztük egymást. Én egy csodát bámultam. Minden meg van benne, ami kell. Tanya pedig mehet ahová akar. Nem akartam ezzel törődni. Amikor a karjaimban tartok egy ilyen gyönyörű lányt. Nem akartam, hogy véget érjen ez a csodás pillanat, de valamit el kell mondanom még Bellának.

- Tudod, van valami, amiről nehéz beszélnem, de túl kell esnünk rajta. Sajnálom, hogy nem tudtam ellenállni...- Nem engedte, hogy folytassam.

- Már vártam ezt a beszélgetést. Tudtam, hogy el jön valamikor. Egy dolgot szeretnék tisztázni! Én szeretlek téged és örökkön- örökké veled akarok lenni! Érted? És ebben te segítettél nekem! Én szeretek vámpír lenni. Soha nem lesz vége. Mindig is ezt akartam. Örök élet, a szerelmemmel. Persze, csak álmodtam róla, de most valóra vállt az álmom. Megtörtént, amire vágytam. Nem kell bocsánatot kérned. Köszönöm, hogy megtetted. És nincs, de!

- Ennek örülök! Én is veled akarom leélni az életem, jobban mondva létem, de sajnálom, hogy elmentem, nem maradtam ott veled!

- Kérlek, emiatt ne emészd magad! A családod segített nekem. És túléltem. Minden rendben.

- Remélem, tényleg így van! Tudom, elég a kínos témákból, de van még valami.. - Ha lehetséges lenne, akkor biztos, hogy elpirultam volna.- A ma délután történtekről akarok beszélni!

- Nagyon fáj, amit tettem.

- Mind büszkék vagyunk rád! Megálltad! Még több száz évesen is előfordul ilyen, méghozzá úgy, hogy nem tudják megállni... De neked sikerült! - Hirtelen ismerős illatot éreztem.

- Értem, Edward, de majdnem lelepleztem a kilétünket. Mi van ha még egyszer megtörténik?

- Nem fog megtörténni!Hidd el! Bízz bennem!

- Most még maradok! De hangsúlyozom : MÉG! - Már itt vannak, érzem! Tudom. A Volturi az!

- Jól mondod Bells! Még!!! - Hallottam, hogy Jane szólalt meg a hátam mögött!

- Nem gondoljátok, hogy illendő lenne előbb bemutatkozni?

- Hamarosan megtudja kik vagyunk!! - Ezzel Felix, vámpír gyorsasággal fogta meg és elfutott vele.

- Edward, kérlek segíts!!!- Hallottam keserves hangját , ahogy messziről kiabál és már ugrottam volna, hogy megmentsem, de valaki visszatartott. Nem tudtam kiszabadulni az erős karjai közül....

Bocsi, hogy csak most hozom, de próbáltam a legtöbbet kihozni belőle! Remélem tetszeni fog! Bocsi, hogy nincs kép, de ahogy megnyitom, le fagy a gépem, ezért nem tudok felrakni.... Ha sikerül, akkor majd külön kirakom őket...